Amikor az előző bejegyzést kiraktam, nem gondoltam, hogy moderálni kellene a hozzászólásokat. Úgy gondoltam, ha én itt több ezer embernek elmondom a gondolataimat, akkor lehetővé kell tenni ezeknek az embereknek, hogy ők is elmondhassák az ezek olvastakor bennük megfogalmazódókat. Aztán ahogy végigolvastam a kommenteket, már egyáltalán nem voltam biztos abban, hogy helyesen döntöttem.
Az egy pillanatig sem zavar, hogy vannak, akik másképpen látják egy-egy politikus szerepét, az sem borít ki, ha más szemlélettel, világnézettel, politikai meggyőződéssel találkozom. Én magam is másképpen látom ma a világot, mint egy-két évtizede. Például két választáson is a FIDESZ-re szavaztam – nagyon régen.
A zsigeri gyűlöltnek az a primitív formája azonban, ami egyik-másik hozzászólásban megjelenik nem egyszerűen érthetetlen számomra, hanem tűrhetetlen és elfogadhatatlan is.
Azok az ostoba, tudatlan, primitív lények, akik származásuk, geneológiájuk okán gyűlölnek minden más gyökerű – cigány, zsidó, kun, jász, sváb, tót, oláh, horvát, rác, sokác, vend, ruszin, örmény, stb – eredetű magyarul beszélő és magát magyarnak tartó embertársukat, azok a magyar nemzet kétharmadát, esetleg négyötödét gyűlölik – beleértve saját magukat is. Mert ezek a primitív és tudatlan agynélküliek a magyar történelmet elemi szinten sem ismerik. Nekik még annyi közük sincs nemzetünkhöz, mint Bem Józsefnek – aki magyarul ugyan nem beszélt, de magyarabb volt sok-sok mai Nagymagyarország-pólós paprikajancsinál. Aztán meg török lett. De ezért, gondolom, nem gyűlöli őt senki.
A másik számomra érthetetlen jelenség a politikai vakság, vagy ostobaság. Nálunk kulturáltabb – többnyire nyugatabbi – országokban teljesen természetes, hogy az emberek azt a politikai erőt támogatják, amelyik szerintük jól teszi a dolgát. Ezzel szemben nálunk kezd az egész ország egy nagy futball-közönséggé válni. Megvan a kedvenc csapatuk, akkor is kitartanak mellette, ha a játékosok elbuknak a saját lábukban, és akkor is utálják a más színű mezben pályára lépőket, ha százszor jobban fociznak, mint a „mieink”. A sportban sem értettem soha ezt a primitív bandaszellemet, a közéletben még kevésbé értem.
Azok, akik érvek helyett köpködnek, „kommunistáznak”, „liberálisoznak”, pont olyanok, mint akik „cigányoznak”, „zsidóznak” – számomra nem kulturált európai emberek. Akkor sem, ha blogok kommentjeiben köpködnek, és akkor sem, ha véletlenül a Magyar Országgyűlés elnökévé kenték fel őket.